1

Sziasztok Drágák!

Hát, mit is mondhatnék? Talán azt hogy imádok Sophie T.-vel együtt dolgozni, valami csodálatos személyiséggel áldotta meg őt a sors, és minden ötletemre nyitott, a történettel kapcsolatban pedig mindent együtt beszélünk meg. 

Remélem elnyeri a tetszéseteket, az első rész mely a " I was born with Silver between my teeth " címet kapta. És megajándékoztok minden pár kommentel, pipával, és feliratkozók száma is gyarapodni fog!

xx, Liam

________________________________________________________________________

I WAS BORN WITH SILVER BETWEEN MY TEETH

Allison hangos kopogásra ébred. Álmosan kászálódik ki az ágyból, és pizsamának nevezett ruhában nyitja ki a bejárati ajtót, melynek túloldalán a kétségbeesett Isaac áll. Amint meglátja Allisont cseppet megkönnyebbül, s miután végignéz a lányon eszébe is jut, miért jött tulajdonképpen, így összeráncolja homlokát. Tudatja Allisonnal, hogy barátjuk, Stiles alva járt, s mindenki kicsit megijedt a történtektől, legfőképp Lydia, akinek már órákkal az eset előtt beindultak banshee-képességei.  

Allison a szülőkért tett merülés óta fél. Scottnak meg sem kottyan a dolog, miután vérfarkas, de ő teljesen más, hiszen csak egy ember egy íjjal. Isaac elhagyja a lakást, Allison pedig elszorult torokkal rogy le puha ágyára. Törökülésbe helyezkedik, és próbál levegőhöz jutni. Testét rázza a félelem, most, hogy Stilesnak problémái akadtak. Fogalma sincs, mi lehet vele, de agya csak forog és forog, azon gondolkozik, vajon ő lesz-e a következő. Éppen akkor, mikor minden kezdett visszaállni a rendes kerékvágásba, gonosz természetfelettiek nélkül. Mikor végre mindenki embernek érezhette magát. 

Mialatt Allison felszínre tört rettegésének nyomait próbálja eltüntetni, Adison lázasan szövögeti tervét. Eltervezi melyik nap fog elindulni, mikorra ér oda, de még nem tudja, hogyan csapjon le. Akkorra, és úgy akarja időzíteni, hogy mindenkinek fájdalmas legyen. Ajkait rágcsálva írogat egy füzetbe. Minden lehetőséget átrág, nehogy nehézségbe ütközzön. Az időpontot egyértelműnek találta, mégsem szögezte le előre. Telihold. Adison úgy gondolja, hogy a húsz nap múlva esedékes holdtölte tökéletes alkalomnak bizonyul. 

- Adison, biztosan ezt akarod? Te már Calavera vagy. 

- Calavera vagyok, de ez nem azt jelenti, hogy nem állok bosszút azért, mert engem dobtak el. 

- Mi lesz, ha megtetted? Ugyanúgy velünk fogsz élni, több ezer mérföldre tőle, akár akkor is boldogan élhetne, te nem tudnál róla.

Adison nyel egyet, és megpróbálja elkerülni anyja tekintetét. Igaza van, de Adison nem ismeri el. Sosem teszi. Csak ül a hajához hasonló árnyalatú, meleg pokrócán, s azon mereng, vajon mit tehetne. Nem mondhatja, hogy meggondolta magát, mert nem tette. A gyilkolás vágya ugyanúgy égeti testét, mint azelőtt, hogy anyja elmondta volna, mit gondol. 

- Megteszem - erősíti meg szándékait, és elfordul, hogy még véletlenül se találkozzon a tekintete anyjáéval, ki néhány másodperc múlva, egy komoly bólintással elhagyja a helyiséget, egyedül hagyva Adisont a vággyal, hogy a szent pillanatba felálljon, és a fegyvereivel együtt Beacon Hillsbe utazzon. 

Allison egész nap csendben van, az iskola folyosóján is barátnője fecsegésének hangja nélkül kerülgeti az órára igyekező tömeget. Talán Scott az egyetlen, aki jelen helyzetében képes száz százalékosan jó kedvre deríteni. A hosszú matekóra végeztével végre megkönnyebbül, és felül barátja mögé a motorjára. Apja nem szereti, hogy ilyen veszélyesen utazik, jobban szereti, ha Allison a kocsiját használja közlekedéshez, de van, hogy reggelente remeg a keze, így kér egy kis segítséget az iskolába jutáshoz. 

- Minden rendben? - kérdezi Scott, miután leparkol Argenték lakása előtt, és maga elé révedő barátnőjére néz. Megáll előtte, lehajol elé, és végigsimít porcelánszerű, tökéletes arcán, s megszólítja: - Allison! 

A lányt visszarántja neve a valóvilágba, és heves magyarázkodásba kezd. Megemlíti, hogy nem aludt igazán jól, emellett Isaac is felébresztette, és Stilest is félti, de minden rendben vele. Rámosolyog lovagjára, és megcsókolja, hogy oldja a közöttük lévő apró feszültséget. Scott érzi, hogy valami nincs rendjén, de se perc alatt elfeledkezik róla, amint ajka találkozik Allisonéval. 

Adison a pincéjük falára akasztott fegyvereket nézi. Néhányon végigsimít, miközben körbe-körbe sétál a teremben. Rengeteg gyilkoló eszköz van ebben a szobában. Imádja a pisztolyokat, tud is velük bánni, de nem miattuk van most ott, ahol. Az egyik fal mellett lévő ajtóhoz megy, s benyit azon. Sokkal hívogatóbb látvány tárul szeme elé. A falak pisztolyok helyett késekkel vannak telepakolva, néhány egyszerű darabból sokkal több, mint a különlegesebbekből, melyeknek az ára is sokkal magasabb. Rég kiválasztotta azt, amelyet testvérének szán, így azt - amit külön helyre, kiállítva félretett -, békén hagyja. 

Az alapkészletből emel ki három darabot, és felsétál a pincéből, és a kések kíséretében kisétál a ház mögé gyakorolni. Halk mordulással dobja el az első kést, majd nem törődve, hová ment pördül egyet a tengelye körül, és eldobja a másik kést is, majd megáll, lehunyja a szemét, elvigyorodik, és elhajítja az utolsót is. A három késből kettő áll ki a ház mögötti egyetlen, mára halott fának törzséből. A hatalmas mamutfenyő kipusztulása szomorúsággal töltötte el a Calaverákat, de két métert meghagytak törzséből, hogy mindig emlékezhessenek a hatalmas gyönyörűségre. 

A vörös szépség mérgelődve veszi fel az egyetlen földre hullott kést, s tépi ki a fából a másik kettőt. Visszaáll a helyére, és hangosan fújtat. Vár pár pillanatot, hogy lenyugtassa zakatoló szívét, majd újrakezdi a dobálást, fáradhatatlanul, egészen addig, míg mindhárom penge be nem talál.

Mikor ez megtörténik, magát elismerően mosolyog, kitépkedi a késeket a fából, s halkan felnézve bocsánatot kér a halott tönktől.